Gazdag és szerencsés

Tata barátom ajánlotta a címet, de tulajdonképpen teljesen jó gondolat egy olyan blogot írni, amelyben pozitív gondolatokkal foglalkozom. Valószínűleg azért ez mostanában nem annyira könnyű dolog, de mégis azt kell mondanom, hogy gazdag vagyok és szerencsés.

A szerencsés tulajdonképpen egyértelmű, hiszen a szerencsétlennek látszó dolgok ellenére, valahogy egyre inkább arra felé sodródom, amerre szeretnék. Szerencsés, mert az egész családom sértetlenül úszta meg 2010-ben a házunkban történt robbanást. Azóta, ha valakinek elmesélem, elszörnyed, én meg valahogy úgy érzem, hogy azok az események csak előre vittek.

Szerencsés, mert gyönyörű gyerekeim vannak, és egy nagyszerű és okos feleségem. Igen, ez valószínűleg a gazdagságom egyik forrása is. Mert, mi is a gazdagság? Illúzió. Ha anyagi jellegű gazdagságról gondolkozunk, akkor persze végképp relatív dolgokból kell megítélnünk a gazdagság mértékét. Ezen tekintetben nem tartozom a világ gazdag emberei közé.

A szerencséről egy rövid történet: Indiában történt, a Himalaya legszebb helyéről jöttünk le, 4300 méterről a Tapováni Völgyből. Alig egy órája voltam jegyes, mert odafent megkértem Zsuzsi kezét. Valahol félúton egy kőgörgeteg indult meg lefelé. Megkérdeztem a vezetőnket Singh-et, hogy most mi van? Azt válaszolta, "not my way!" és valóban a sok tonna kő egy másik vízmosásban robogott el mellettünk. Bizonytalanul visszakérdeztem, hogy mi lett volna ha mégis a mi utunkon zúgtak volna le a sziklák. A válasz egyszerű volt, akkor meghaltunk volna. Vezetőnk arcán nem látszott egyetlen érzelem sem. Neki természetes volt a világ ilyen egyszerű működése. 
Ennyit a szerencséről...



Persze a gazdagságról is vannak gondolataim...

Ha nem anyagi szemlélettel közelítünk a kérdéshez, akkor nagyszerű barátokkal rendelkezem, kiváló mesterekkel büszkélkedhetek és fantasztikus élményekben gazdag utazások élményeivel dicsekedhetem.

A legfontosabbak persze a barátaim, akik mindig mellettem voltak, mióta az eszemet tudom. Voltak pillanatok, amikor én tanultam tőlük és volt szerencsém olyanban is, amikor én adhattam át valamit nekik a tudásomból.

A gazdagságról mindig a gyimesi prímás Viktor bácsi jut az eszembe, akihez többször is ellátogattunk moldvai utazásainkkor. Egyszer megkérdeztük, mit hozzunk neki? Mire vágyik? Azt válaszolta, neki mindene megvan, köszöni. Aztán láttam, hogy mégis elgondolkodott egy pillanatra elgondolkodott és azt mondta : Tomikám mégis csak lenne valami, ötös patkószög, az jó volna. :-)

Ennyit a gazdagságról. :-)